Erdő

Nameki erdő

Mikor leszáltam az ürhajommal rögtön az erdö írányába mentem mivel azt hallotam hogy az erdöben él egy időseb namek harcos aki igen bölcs és megtud tanitani a klon teknikára.

Thunder az energiát halványan érzed az erdő végén ahol egy kis ház van. Oda bemész és ott megtalálsz engem Piccolot.

Mikor már azt hittem hogy nem él senki az erdöben, hirtelen éreztem halványan egy energia löketet, és rögtön az írányába mentem. Az erdő végen volt egy kis ház onnan érztem az energia löketet így hát bementem és ott láttam egy namek harcost. Nem ísmertem de ő úgynézet rám mintha már tudta hogy kivagyok és hogy miért jöttem.

Egy öreg házba lépsz be, ahol jelenleg senkit sem találsz. Egy hang sem hallatszódik, de majdnem kiugrik a szived, mikor egy öregember megfogja a ruhád, és köszön, de persze azért nem kiabálsz.
-Szervusz fiam!
-Muszáj megijeszteni?
-Nem csak klón tanulás lesz ebből...-mondta közben megrázta a fejét.
-Esetleg egy teát?-Kínál valamivel, ami a csészében van, de biztosan nem tea.

Repültem ezerrel az erdő felé, hogy megtaláljam az öreg házát. Egy roskatag//Vagy milyen//kunyhót találtam, amiből ismerős energiák ömlöttek ki. Természetesen Thunder-é
-Helló!-löktem oda egy biccentéssel.

-Kösszönöm nem kérek teát. -Mondta Thunder és miközben ezt mondta benyitót Isake.
-Helló! Isake te hogy hogy ítt? -Kérdezte Thunder

Bocsi Goten de itt a Namekon én vezetem az edzést

//Bocs^^''//
-Azért jöttem, hogy a klón technikát megtanuljam és továbbfejlesszem. Nameg a Gurlick technikák is kezdenek gyengébbek lenni. Egyszóval edzeni szeretnék!-szóltam oda vigyorogva, egy cseppet sem izgulva. Természetesen én sem kértem valami lötty féleséget, ezért inkább megálltam a küszöbön.

-Na akkor menjetek fát vágni és csak a baltát használhatjátok hozzátok a fákat ide és még kaptok feladatot.

Thunder fogta a baltát és elindult az erdöbe, Isakét nemlátta sehol. Mikor tallált egy olyan helyet ahol olyan fák vannak ahol a fák már elég öregek voltak, mivel Thunder úgy gondolta hogy csak azokat a fákat vágja ki amik már elég öregek.

Felkaptam egy baltát, kimentem az erdőbe, és, hogy gyorsan menjen a dolog, vízszintesen eldobtam, majd bumerángként repült vissza. Egy jó 3 másodperc után rengeteg fa hullott le. Egy diadalmas mosolyt eresztettem, majd az öreg úgy fejbevágott a botjával, hogy biztos agyrázkódást kaptam.
-Asztmondam baltával! Nem azt hogy dobd el!!! Újra!-egy morgás kíséretével mentem fát vágni, a lassú, hagyományos emberi módszerrel.

Thunder mire végzet a fa kivágásval be esteledet és úgygondolota hogy vissza megy a mesterhez és magával vissz pár darab fát is amit kivágot. Mikor Thunder vissza felément megláta Isakét és látta hogy még mindig fát vág. Oda intet neki és továb állt.

-Na jól van Isake te is gyere majd holnap folytatjátok de reggel kelltek.

Megérkeztem a Namekra.
Nagyon korán, a nap első sugarai még csak most világították be a Namek ezen oldalát.
Kérdezősködtem a faluban , hogy van e itt egy mester aki tanítana.
Elirányítottak az erdő mélyéhez ahol egy kunyhót találtam.
Nem volt bent senki a házban. Kijöttem a kunyhóból és körülnéztem , megláttam egy öreg namekot csak a hátát láttam az arcát nem.
Még azt is láttam , hogy 2 hozzám hasonló Saiyant edz.
Elindultam felé.

Megérkeztem a Namekra.
Kérdezősködtem a faluban , hogy van e itt egy mester aki tanítana.
Elirányítottak az erdő mélyéhez ahol egy kunyhót találtam.
Nem volt bent senki a házban. Kijöttem a kunyhóból és körülnéztem , megláttam egy öreg namekot csak a hátát láttam az arcát nem.
Még azt is láttam , hogy 2 hozzám hasonló Saiyant edz.
Elindultam felé.

-Gyere közelebb és ne állj csak ott ha tanulni akarsz hanem segits a másik 2-nek. És hogy hívnak?
Mikor készen vagytok este lefeküdtök és másnap kora reggel elmentek kenyeret hordani a házakhoz.
-Na fiaim akkor gyertek és kihordjuk a kenyeret.
Legelőször slalomba kell futni 500Kg kenyérrel 10 km-t majd egy 300Km-es hegyet kell megmászni.

Thunder látta az új harcost és érezte a Ki-jén hogy nem sima ember, és bíztos volt benne hogy ö is csillaghacos.
És úgy gondolta hogy oda megy hozzá és bíztatja egy kicsit mível nagyon lemaradt a töbiektöl. -Gyerünk menni fog felne ad itt nekem gondolom nem azért jöttél hogy már itt felad!? -Mondta Thunder az újj fiúnak és közben bemutatkozot. - Egyébként Thunder-nek hívnak, téged hogy hívnak??? -Kérdezte Thundere.

Közelebb léptem Thunderhez és így szóltam:

" A nevem Tokara".
"Tanulni jöttem és nagy út áll mögöttem.Jó érzés más Saiyanokkal is találkozni."
"A Doizun bolygóról jöttem a Déli peremről."
"Gyorsabbá, erősebbé és bölcsebbé szeretnék válni, tudnál segíteni beilleszkedni közétek?

-Ne beszéljetek a kezetek járjon!!
Piccolo pár energiagömböt dobot feléjük hogy gyorsabbak legyenek.
-Na ha készen vagytok megküzdötök Nameilel.

- Persze hogy tudok segiteni. -Sugta oda Thunder, Tokara-nak. ~Valyon ki lehet az a Nameilel?? ~Gondolta magában Thunder.

"Végre egy kis harc."
Mondtam magamban.
A mester felmérheti az erőmet, remélem méltó vagyok a tanitásra.
Kíváncsi vagyok milyen erős lehet Nameil.

-Igaz Nameil nem olyan erős mint én de azért elégé erős. Már pár Sayan-jint legyőzött. Majd ha legyőzitek akkor harcoltak ellenem.

~Már alig várom a harcot már úgyis régen harcoltam. ~gondolta magában Thunder. -Hm és amúgysem árt egy kicsit fejlödni és erösödni. -Mondta Thunder. -Mester és ki foglya kezdeni a harcot??? -Kérdezte Thunder a mestert.

"Döntsön a sors Thunder."
Feldobtam egy érmét.
"Ha fej te kezdesz, ha írás én."

"De igazából a mester dönti el, remélem én leszek az első...."