Erdő

Mateku megérkezet a Namekra. Mikor körbe nézet egy házat látot meg majd rögtön oda ment.

Tokara felkészült a harcra és várt a mester jelére.

-Nos akkor Nailel küzdötök meg válaszátok ki ki lesz az első.

"Legyen Thunder az első, én majd figyelek."

Mateku előre lépet.
-Mester lehetnék én az első?
-Te Mateku inkább menjél és hozzál enni.
-De miért?
-Mert te értesz ehez.
-De én harcolni akarok.
-Majd fogsz.
Mateku elment az erdőbe hogy hozzon valamit de csak egy nagy Dinot talált amit elvitt.
-Na ez jó lesz.
-Persze.

-Na jó kezdjük. Mondta Thunder Nailel-nek. -Thunder felvete a harci poziciot és várta mikor támad Nailel.

Nail átváltozot Super Nameki szintre.
-Na akkor támadj.

-Rendben én is átváltozok. -Mondta Thunder és azon nyomban átváltozot SSj1-be és ki eresztete erejét. És rá is támadt Nailre. Elösször meg sorozta utána pedig megrugta Nailt. Aki rögtön beleszált egy hegybe.

Nail csak kihúzta magát és Thunder mögött volt. Ekkor egy hatalmas csapással probálta leütni és egy gyors energiagömb sorozatot lőt rá.
(Thunder a harcban te leíród mit csinálsz és az ellenfél reagál rá és ne olyan legyen a reagálás hogy hozzád sem ér)

Nail megütöte Thundert és repült egy ideig aztán össze szete magát és megált (nem repült tovább) és mikor látta hogy kiseb energia gömbök repültek felé aszt gondolta magában. ~Ezeket nem tudom már kikerülni, nincs más választásom muszáj bevetnem. ~Gondolta magában Thunder és kezeit össze rakta és hátra húzzta magamellé és azt üvöltöte. -Raaaaj-zeeen-gaaan és már repült is Nail felé Thunder egyik különleges támadása. -Majd meglátjuk hogy ezzel mire megy. ha ez nem síkerül megsorozom néhány energia gömbel.

Gyorsan én pedig klepillantottam az alattam elsuhanó zöldlevelű furcsa fákra.
~Igazán furcsa ez a bolygó. ~-gondoltam.
Miközben belerévültem a tájba egy pittyegő hangra lettem figyelmes az elsőtisztem Talon irányából.
- Uram! A fürkészem jelez. ( csak Talonnak van fürkésze ! )-kiáltotta
Az egész csapat megállt, majd odarepültem mellé.
- Mit jelez?-néztem kérdőn.
Talon mosolyogva közölte.
- Kapitány megtaláltam a falut. Innem 500 méterre sok kisebb energiajelet fogtam, az erdő széle irányából.-jelentette
Elmosolyodtam, majd ismét repülni kezdtem a megadott irányba.
Néhány perc múlva megpillantottuk a falu házait, és a sürgő forgó helyieket. Magamköré hívtam az emberimet.
- Jöjjön ide, mindenki. Leereszkedünk a fákközé, és onnan megfigyeljük a falut. Ezután onnan támadunk, ha eljön az idő.-mondtam.
Mindenki bólintott, és az éán vezetésemmel leereszkedtünk a fákközé.
Halkan lesekedtünk, majd azután hogy felmértük a terepet intettem az embereimnek, hogy kezdődhet a támadás.
Mindannyian a házak felé kezdtünk szaladni, majd néhányan a csapatomból energia gömbökkel kezdték bombázni a falut. Néhány viskó felrobbant, és a lakosok fejvesztetten menekülni kezdtek. Ekkor értünk be a faluba.
- Fosszatok ki mindent!!!!-kiáltottam.
Az embereim jó katonához méltóan teljesítették a parancsomat. Az épületek közül sikolyok, és hörgések szálltak az ég felé, míg távolabbról robbanások rázták meg az amúgy is megtépázott falut.
Hangosan röhögtem, majd én is csatlakoztam az embereimhez.

Isake elég gyorsan ideért, de már a távolban látta a robbantásokat, majd amikor már elég közel ért, egy meglepetés szerű KI-fallal megvédett pár házat. Egyik kezét felemelte, melyen jól lehetett látni fekete kesztyűjét és csuklószorítóját.
-Nem ajánlom, hogy tovább folytassátok!-mondja, közben felnéz a "kis" csapatra. Vörös szemével akár át is lyukaszthatná bármelyiket. Egy gyors igazítás a hátrafordított, fekete baseball sapkán, és ismét megszólal.
-Nah, kap mindenki 3 másodpercet, hogy elhúzzon innen, különben nem fogok szórakozni!

Amint belevettettem magam a csatába, egy nameki azonnal szembeszállt velem. Először megpróbált megütni, de gyorsan kikerültem a csapásait. Ezután rúgni próbált, de ezt kivédtem a kezemmel. Végül ismét megpróbált megütni. Ahogy az utolsó ütése felém közeledett, kikerültem az ütését, majd hasbaütöttem. A nameki levegőért kapkodott, mire én egy rúgással belerúgtam az egyik épületbe.
Felnevettem, majd megszólaltam.
- Szedjetek össze mindent, amit tudtok, majd a hajón szétválogatjuk!!-mondtam hangosan.
Ezután az embereim fosztogatni kezdtek. Némi idő után visszatértek zsákmányukkal hozzám.
- Igazán szép zsákmány.-dícsértem meg őket.
Ezután vigyorogva ismét feléjük fordultam.
- Most pedig romboljuk porig ezt a romhalmazt!-kiáltottam.
Embereim felkiáltottak, majd energia gömbökkel bombázták a megmaradt épületeket.
Ekkor furcsa dolgot tapasztaltam. Héhány ház előtt felrobbantak az energia gömbök, mintha valamiféle falba ütköztek volna. Ekkor Talon műszere vadul csipogni kezdett.
-Uram, egy nagy energiájú egyént érzékelt a gép!-kiáltotta
-Hol van!!-kiáltottam.
Talon válaszolt volna, de ekkor már megmutatkozott az ismeretlen is.
-Nem ajánlom, hogy tovább folytassátok!-kiáltott felénk.
Az ismeretlen megigazította a sapkáját, majd folytata a mondandóját.
-Nah, kap mindenki 3 másodpercet, hogy elhúzzon innen, különben nem fogok szórakozni!-kiabálta.
Lassan lejebb ereszkedtem, és Talon felé intettem.
-Mekkora az ereje?-kérdeztem. Erre Talon a műszeréért nyúlt és vállaszolt
-Uram az ereje 3x akkora mint az öné!!-kiabálta
Kicsit gondterhelten leereszkedtem a földre.
- Mit akarsz! Miért nem hagyod, hogy kicsit szórakozzunk?-kérdeztem

Az egyik alakváltó feltett egy kérdést.
-Mit akarsz! Miért nem hagyod, hogy kicsit szórakozzunk?-Ekkor Isake vörös szeme még félelmetesebbé vált.
-Szórakozni? Ha nektek a fosztogatás és a robbantás jelenti ezt, akkor annak örüljetek, ha életben hagylak titeket! Egy ilyen szép bolygót nem szép dolog megtámadni!-A 13 éves csillagharcosunknak nem áll szándékában ölni, nem ez a típus.
-Még egyszer elmondom! Tűnés a bolygóról, vagy én zavarok el innen mindenkit!!-a mondat végén hirtelen átváltozik ssj1-be, végül is több mint 10 alakváltó ellen alaperejével nem lenne túl sok esélye.

A hajóm kicsit félre sikeredet leszállást hajtott végre.
-Na nem baj úgy is rég sétáltam.
Mikor a kezemet a nyakamra tetem és sétáltam pár erős Ki-t éreztem a közelemben. Ezért a saját Ki-met elrejtetem és elindultam a többi ki felé. Isakét és pár alakot láttam meg. Nem haboztam és rögtön oda mentem melléjük.
-Üdv. Isake ők kik?
Miközben vártam a választ végig mértem a többi fura szerzetett.
-Ilyen teremtményeket nem láttam még.
Súgtam oda Isakénak.

Az ellenfelem dühösen felforgyant.
-Szórakozni? Ha nektek a fosztogatás és a robbantás jelenti ezt, akkor annak örüljetek, ha életben hagylak titeket!
Egy ilyen szép bolygót nem szép dolog megtámadni!-mondta hangosan.
Huncutul elvigyorottam, majd kicsit közelebb próbáltam menni hozzá, de ekkor ismét kiabálni kezdett a harcos.
-Még egyszer elmondom! Tűnés a bolygóról, vagy én zavarok el innen mindenkit!!
Ezután furcsa dolog törént. Hatalmas széllökés támadt, majd a harcos aurája elkezdett villózni. Ezután a haja szőkévé vált, ahogy az aurája is.
Kissé meglepődötten álltam ott, majd ekkor a hátam mögül Talon kiálltását hallottam.
- Uram a müszer szerint az ereje hirtelen a duplájára nőtt!!!-kiabálta.
-Az hogy lehet ?- kérdezem, és kicsit félve pillantottam az ismeretlen harcosra.
Igy álltam egy ideig, és ekkor egy másik harcos is érkezett.
~ Ez kezd kissé kellemetlenné válni!~ gondoltam, majd lassan hátrálni kezdetem.
-Fiúk! Azt hiszem itt az ideje távoznunk.-mondtam az embereimnek, majd felemelkedtem a magasba.
Intettem egyet az embereimnek, majd ők egyszerre a földre dobtak néhány emerga gömböt, ami akkora por és füstt felhőt kavart, hogy a takarásába elindultunk a hajó irányába.
- Tünés fiúk!-adtam ki a parancsot, majd teljes sebességre kapcsoltam.
-Uram! Valóban elmenekülünk ?- kérdezte Talon
Mosolyogtam, majd nemet intettem.
- Pillanatnyilag visszavonulunk, de majd visszavágunk, ha csatlakoznak hozzánk a társaink.
Talon is elmosolyodott, és mindannyian a hajó felé repültünk.

Nemsokára Mateku is megjelent mellette, és feltett egy kérdést.
-Alakváltók!-súgta vissza, majd az idegenek valamilyen lövedékkel nagy port kavartak, és ameddig Isake megpróbált kimenni, már eltűntek.
-Végre! Remélem többé nem jönnek ide!-azzal ő is visszamegy az űrhajójához, és visszaindult a földre.

A kis csapat elérte a hajót.
-Mindenki tegye le amit hozott, aztán indulunk vissza a faluhoz. Talon hívd a másik csapatot is.-mondtam.
Az elsőtiszt azonnal teljesítette a parancsomat.
-Uram! A csapat azonnal itt lesz.-jelentette ki.
Alig 5 perc telhetett el, amikor a távolból megpillantottam a csapatot. Ahogy közelebb értek megláttam a szerzeményeiket, és néhány megkötözött nameki foglyot.
-Ez igen fiúk! Nagyszerű ez a zsákmány. A namekieket, pedig majd eladjuk rabszolgának. -dícsértem meg őket.
-Dobjátok be a foglyokat a cellákba, aztán mindenki készüljön, mert indulunk a másik faluba. Van néhány elintézetlen dolgunk arra.-mondtam.
Az embereim megtették amit parancsoltam, majd néhány perc múlva már a levegőben voltunk és egyenesen a falu felé repültünk.

A repülés után megpillantottam, a falut. Gyorsan körbenéztem, de nem láttam azt a fura harcost, és a társát.
Intettem Tlonnak , mire ő a fürkészével körbenézett, majd megszólalt.
- Kapitány nem érzékelek nagyobb energiát, csak a namekiekét, akik még itt maradtak.-válaszolta.
Kicsit csalódottan megráztam a fejem, majd a társaim felé fordultam.
-Hát azt hiszem hiába jöttünk idáig. Már elmentek a harcosok, akik kihívást jelentettek volna nekünk. -mondtam.
- De tudjátok, ha már itt vagyunk, akkor ne menjünk haza szomorúan intézzük el, ami még itt megmaradt.
Feléjjeneztek az embereim, és támadásba lendültek.
Felröhögtem, és én is zuhanórepülésben kezdtem. Amint a faluba értünk a namekiek nagyja elbújt, de némelyikük támadásba lendült. Embereim ellen semmi esélyük sem volt. Úgy hullottak el, mit a fákról ősszel a levelek.
Én sem okoztam csalódást, hiszen egyszerre két namekivel is végeztem. Nem telt bele sok idő, és a falu teljesen kihalt. Nameki testek hevertek a lábamnál, és szerte a faluban.
-Szép munka volt fiúk.-dícsértem őket.-De most itt az ideje, hogy visszatérjünk a hajóra.-mondtam, és felemelkedtem a levegőbe.

Mikor Isake elment én elmentem a Namekok főnökéhez de nem kellet sokat mennem mert jöttek velem szembe.
-Üdv te lennél Mateku?
-Igen én vagyok.
-Piccolo mondta hogy az erődet hozzam ki teljesen szóval gyere ide.
Mikor oda léptem a fejemhez emelte a kezét a fönők és egyszerre erősebbnek éreztem magam. Majd elkezdtem koncentrálni és először SSJ 1-be majd ugráltam feljebb a szintekig míg el nem értem a hármas szintet.
-Ez király.
-Te jó ég majdnem olyan erős vagy mint piccolo.
-ÁÁÁ az még messze van de így nem kell hajó nekem.
Majd elindultam de inkább a hajómat használtam mert nem volt kedvem repülni.

Daniel kint van már rég a hjoból és utána megyek kilépek és meglátom a nagy fákat. Hátrafordulok és megkérdem Thundert - Hogy nöhetek meg ekorára? - és várom a válaszát. Ránt egyet a vállán és elindul körülnézni. Utána megyek és megkérdezek valami mást. - Milyen élölények vanak itt? - és közben a nyomában vagyok Thundernek.

Repülök tovább és azt mondom Yun-nak. -Ezen a bolygón Namek harcosok élnek, igen erösek és jó barátok nemsokára ugy is meglátod hogy ha oda értünk a falujukba. Mondtam és néhány perc repülés után megérkesztünk a faluba és észrevetük a nagy pusztitást. Én nagyon meglepödtem és ideges is lett a látványtol amitt láttam mível mindenhol nameki hulák voltak és a falu is elégé megviselt volt, rögtön a tülélöket kerestem és találtam is és megkérdeztem töle hogy mitörtént.

Ahogyan repülünk csak nézzegetem a gyönyörű tájat és nem is szolalok meg mikor egyszer csak odaérünk egy faluhoz ahol szinte mindenki halott és ekkor odaszólok Thunder-nek:-Úgy látszik valaki már megelőzött minket.
-De most mi tévők legyünk?
Ekkor Thunder csak keresgélni kezdett túlélő után és talált is egyett akitől sok mindent megtudott és vártam hoyg mit fog mondani.

Megálok Thunder melet és megyzolalok - Ahogy érzem más nem maradt életben. - és legugolok. Halgatom mit mond a nameki Thundernek de nem sokat tudok kiveni az állandó szenvedése miat amitöl köhög és vérzik. Fálálok és mondom Thundernek - Kiásom a sirjukat ,hogy el tugyuk öket temetni tiszteségesen. - és elkezdek ásni.

Hát elég sok a halott és gondolatban már majdnem megsajnáltam őket de semmiképp nem mutattam ki mert hiszen ezek a namekiek sokkal gyengébbek voltak és így az ő bajuk ha nem tudják magukat megvédeni bár tudásuk biztos eltér a mijénktől és talán jó lett vagy jó lenne még megtudni valamit tőlük és talán valami hasznosat is tanithatnának nekünk és épp mennék közelebb Thunderhez hogy akkor most hova mehetnénk mikor meghallom Yung szavait:-Elkezdem ásni a sirukat hogy legalább tisztességben nyugodjanak békében.
Erre én ideges lettem és amint elkezdett ásni Yung odaugrottam egy szempillantás alatt és arcon rugtam amitől egy kicsit a földön csúszott majd torkaszakatamból üvöltöttem:
-Hiába ezzel már nem tudsz nekik segiteni és csak az időnket vesztegetjük!!!!
-És inkább azon törnéd magad hogy te ne juss ilyen sorsra és még talán akkor még bosszút is álhatsz azon aki ezt tette velük.
És erre vártam hogy mit fog lépni.