Erdő

Daniel már megint provokálta a harcot és mikor megrugot és lekerültem a füldre gondolkodtam a szavain. Felülök és nézek Danielre hirtelen elindulok felé és gyomorba vágom. Térde esik és azt mondom neki - Boszut is fogok álni de van benem együtérzés. - és folytatom tovább az ásást.

Amint megrugtam Yungot azt reméltem hogy végre lessz benne bátorság és végre legalább engem megtámad vagy egyből elkezdi felkutatni a bünösöket de nem így történt, hanem csak annyit éreztem hogy gyomorszájon üt és én a térdemre esek aztán mikor ujra felállok megint azt látom hogy Yung folytatja az ásást.
Nyugodtan felállok majd leporolom a nadrágomat és egy jó nagyott szivok a helyi levegőből és utánna egyszer csak elkezdem az összes holtestett szénné égetni aki csak látok és nem hagyok semmit belölük majd Yung mellé szállok le és csak nézzem egy ideig némán de végül megszóllalok:
-Nyugidjanak békében emléküket majd megörizze valaki de most nics időnk elfecsérelni az időnket ostobaságokra.
Majd hátatforditok és csak nézzek az égre.

Daniel elégete a namekiek testét és aztán hátat forditot nekem a ,hogy befejezte a mondanivaloját. Ökölbeszoritom a kezemet és egyre idegeseb leszek de ekor mondom magamban -{ Nincs értelme most harcba kezdeni. }- és felszálok és elkezdek kutakodni.

Csak néztem az eget és egyre jobban tünődtem hogy vajon most hol lehet az aki elkövette és probáltam egyre jobban koncentrálni hogy hátha megérzek valamit a levegőbe még ha csak egy apró dolog is az de nem történt semmi.Aztán utánna körbenéztem és csak azt láttam hogy Yung valami kereshetett de inkább nem szóltam semmit rá mert csak felidegesitettem volna magamat így hát újra megprobáltam és koncentráltam és ekkor egy nagyon apró erő megmozdulást éreztem és azonnal felkiálottam:
-Hé!!!
-Valamit megéreztem abba az iránmyba..-és kezemet arra mutattam.
-Szerintem induljunk el arra!!
Vártam a válaszokat..

Mikor halotam hogy Daniel megérzet valamit akkor feláltam és megfordultam aztán azt mondtam. -Akkor megnézük kivan arra és imátkozon ha ö volt az aki ez tete mert ezt nem hagyom ennyiben. Mondtam és ökölbe szoritottam a kezem aztán annyira mérges lettem hogy a levegö szinte fort körülötem. Mikor Daniel melet elsétáltam észre vetem hogy meglepödöt, aztán felszáltunk.

Mentem Thunder és Daniel után és reménykedtem ,hogy megtaláljuk aki ezt tete. Meglátok egy tisztást és kiáltok Thundernek ,hogy egy kicsit leszálok majd utánatok megyek. Leszállok ésmegvárom míg elmennek. Elmenek és dühböl elengedem a haragot ami bennem gyült fel. Elkezdek lövöldözni össze vissza amig ki nem tomboltam magam. Felszállok és utánuk megyek.

Ahogyan repültünk éreztem mindenkiben a dühöt és én se nagyon voltam a legjobb kedvemben de probáltam minnél inkább higgatnak lenni és inkább tisztán akartam látni és nem pedig a dühtől csak össze-vissza lővöldözni meg csak idegesiteni egymást hanem minél inkább azon voltam de szerintem mindannyian azon voltunk hogy megtaláljuk a felelősöket.
Ahogyan repültünk és már egy egész tisztást átrepültünk és egy nagy erdő belsejében repütünk hirtelen a távolban valami hagokat hallhatunk mindannyian és egyből jeleztem hogy kövessenek. Ahogyan egyre jobban hallotuk a hangokat intettem hogy már ne repüljünk gyorsan és probáljuk meg az erőnket minél jobban eljetenünk ne hogy észrevegyenek és ekkor mikor már leszálltunk a bokros közé meglátuk öket, egy őrjárat vagy csak el tévett kalandozok bár akkor nem lett volna rajtuk valamiféle egyenruha.
Suttogva beszéltem a többiekhez:
-Na szerintetek mit tegyünk velük?
-Van kedvetek egy kis csihi-puhihoz vagy inkább legyünk humánusok és csak menjünk oda hozzájuk és csevegjünk el velük hátha megtudunk tőlük valamit.
Közben megáltak azok akiket figyeltük és vártam mit reagálnak a többiek.

Mikor Daniel megkérdezte ,hogy mit csináljunk én az választotam ,hogy kérdezük meg öket.- Nem akarok elhamarkadotan nekik rontani. - mondom és felálok ,hogy köszönyek nekik. Mikor ki állok eléjük köszönök nekik és elkezdenek sutyorogni egymás közt. - Ki vagy - kérdik töllem rámfogva a fegyverüket. - Én egy utazo vagyok aki ere járt. És ti kik vagytok. - kérdezem töllük. - Nem rád tartozik! - kiabálnak rám. Én meg mondom - Nem kell idegesnek leni. - mondom nekik. - Szorakozol velünk? - kérdezik. - Nyugi már. - mondom megin és ekkor rámlönek mindanyian.

Mikor Yung azt mondta hogy inkább megkérdezz tőlük ezt-azt selytettem hogy ezzel a leg nagyobb hibát követi el de inkább ráhagytam és arra számitottam hogy jól porrúl jár így hát hagytam és csak figyeltem az eseményeket.

Miután elkerültem a lövéseket viszamentem Thunder és Danielhez. - Hát ezek nem barátok. - mondom nekik fejemet rázva.- Szerintem kapjuk el öket. - mondom ketejüknek és Thunder bele is megy de Daniel megtámadja öket még mielöt felkészültünk volna. Meg öl vagy hatot aból a kis csoportból és négy el akar menekülni de Daniel öket is meg akarta ölni ekkor Thunder elé ált és azt mondja - Elkapni nem megölni. - és míg thunder Danielel beszél én adig egyet elkapok közülük.

Hallotam Thundertől hogy nem kell mindenkit megölni de úgy gondoltam ők négyen vannak nekünk akár egy is elég így hát utánna eredtem a maradék háromnak és még egy kicsit eljátszadoztam velük bár annyira sem voltak erősek hogy kicsit is élvezhessem a kis játékomat és hát hamar végeztem velük majd lassan vissza indultam a többiekhez hátha sikerült valamit kiszedni abból a maradék egyből...

Azt ez egyet akit Daniel nem ölt meg kifagatuk ,hogy ki és mikor csinálta ezt. Miután végeztünk a kikérdezésével elengetem ,hogy hagy fuson. Elindultunk Thunderel és Danielel akiről ez a katona mesélt de Daniel a katonát nem engedte el élve és egy energiagömbel hátbalöte és szétégete. Ránéztem a halotra de valahogy öt nem sajnáltam és mentem tovább.